fehértoll blogja

ha a legelső napom szar volt akkor a mostani hétfő egyszerűen katasztrofálisra sikeredett, nem volt elég hogy öt órakor serkentem hogy hatra beérjek ,olyan fél nyolc irányában el kezdett esni az eső, ami nagyon is jó volt mert már porzott minden, behúzódtam a vackomra heveny olvasásba törtem ki, aztán eszembe jutott imre a közhasznú aki soha nem szok bejönni, enni is kinn esz a uccán vagy udvaron, inkább kinn kucorog a kis faházban bagzik meg néz, mondok magamnak csak be kéne híni mer akkor már gazdagon esett a lé lefele, kimegyek ottan ül és mikor hívom befele aszondi hogy nem jön mer jobb neki a levegőn, merhogy fájik neki a mellye, na ennek már fele se mulatság, szólok főnökségnek, de akkor már odajött előre mer igen rosszul lett, leültették, keze lába remegett , fájt a melle, hányinger, sáapdtság, veriték meg minden ami szükséges egy infratushoz, itattuk kicsit, meg hoztam neki vizesruhát törölgette magát vele, ki is lettek invitálva mentőék, akik aztán helybenhagyták hevenyészett diagnózisunkat, mivelhogy combos kis infarktust gyűjtött be a jóember, azt azér tunni nem árt, hogy nem igazán szokunk egymás tenyeréből majszolni, elég mogorva egy alak, néha még a köszönésemet is alig fogadja, soxor kívántam mán a pokolba, de ezt azér mégse, sajnáltam mer meglehetőst ki volt purcanva, a mentősék kéccer térítették magához miután elájult, meg infúzió, zümmögő defibrillátor, ambu pumpa, csupa vészhelyzetből ösmerős kellék, aztán miután kivitatkozta magát az orvossal, csak sikerült elvinni, meg végszóra befutott a felesége is, aki délután felhítt bennünket, oszt köszönte, meg elárulta, hogy ha ez otthon történik ő már azóta özvegy imréné névre hallgat, merhogy embere nem hagyta vóna kihívni mentőéket, de akkorra már staibilizálták úgyhogy most megúszta, gratulálok na, ez volt az egyik, aztán kiderült hogy az egyik ovis fiúcskának elgázolták az apját, rajta kívül még két testvérkéje maradt árván, krisztusi korban csapta el valami állatba oltott vezető, pénzügyőrség saját halottja, mert igazoltatás közben történő tragédia szívem szorult összefelé ismertem őt is meg feleségét aranyos szerény asszonykáját, innentől kezdve özvegyét, kedden volt temetése, legyen neki könnyű a föld és akkor legyen az embernek kedve blogolni meg egyáltalán, azóta a nap kisütött meg kezdek belerázkódni munkába, tegnap bejöttek papp feriék is jót beszélgettünk, azóta meg dolgozom miként güzü, festem az udvari fajátékokat holnapra befejezem ma meg voltam a városba lefényképeztem a da vinci lovat piszok nagy sajnos a gépben éppen lemerülőfélben volt az elem így csak négyet kattintottam aztán konyec, most meg itt írom a blogot közbe meg a jó kis meggyborot nyakalom ,végre kiforrt, egész jó lett csak persze mértékkel, mert olyan mint egy ártatlan kisgyerek, kézenfogja az embert és csak azon veszi magát észre, hogy a rendőr megbírságolja csendháborításért, ez olyan jó mintha magam mondtam volna pedig wodehouse