fehértoll blogja

Friss topikok

  • xm95: Méltó visszatérés, gratulálok! (2016.04.07. 12:42) harminchetedik, avagy melinda
  • -bobolysza-: úgy hívták Isten "Isten meghalt." /Nietzesche/ "Nietzsche meghalt." /Isten/ még jó, hogy gnoszt... (2011.10.08. 19:17) harmincnegyedik, avagy kalapács
  • Dreistein: Boldog karácsonyt málnabácsi! Szeretettel gondolok rátok! bobek+kökesz+ a törpe (2010.12.26. 20:07) harmincharmadik
  • ferkenorka: találkoztam már boldogabb "cigányokkal" is. fékevesztett ünnepi borúlátás. felér egy Amanita phall... (2009.12.13. 20:12) huszonnyolcadik avagy wish you were here
  • apszolut: Előbb-utóbb elolvasom, kicsit késve, kicsit lemaradva, kicsit irigykedve, most is. Nem mondom, ho... (2009.06.06. 20:09) huszadik avagy szeat

Linkblog

HTML

huszonkilencedik

2010.01.21. 16:57 | fehértoll | Szólj hozzá!

tudod, hogy soha nem bántottam senkit. hittem, bíztam benned mindig. jó volt hogy velem voltál a legnehezebb időkben is. volt kire támaszkodnom. és most itt hagytál. itt fekszem tehetetlenül és nem tudom miért. mivel bántottalak meg, hogy ezt teszed velem. fekszem mint egy darab fa. nem tudok mozogni, nem bírok állni , ülni, járni. nem tudok olvasni, írni, enni sem. mint egy csecsszopó gyereket úgy etetnek. pelenkát viselek, hisz nem tudok kimenni. nem engedelmeskedik a testem. cserbenhagyott, ahogy te is cserbenhagytál. pedig mindig hűséges voltam hozzád. de elvetted az erőmet és lassan elveszed a szellememet is. idegeneket látok az ágyam mellett. kinn dolgozom a földeken. horgászom. ülök a motoromon. pannónia. megint ágyban vagyok. aztán újra mennem kell. olykor sírok. mit tettem, hogy ezt érdemlem. sötétbe taszítasz, démonokkal viaskodom. ilyenkor kiabálnom kell. fel kellene kelnem hogy legyőzzem őket. erőtlen a testem. nem tudom mi történik velem. és nem tudom miért. a párom ápol, etet, itat, pelenkáz. amikor itt vagyok látom milyen fáradt. beszél hozzám, válaszolnék de már nehezen lelek szóra. ha eszembe jut sem tudok mindig megszólalni. nem forog az agy, nem mozdul a nyelv. nem értik mit mondok. sokszor már nem is próbálkozom. csak fekszem az ágyban és nézek. látom őket és emlékezek. mindenre és mindenkire, ami rég volt, de nem tudom mi volt az ebéd. és egyre gyakrabban jönnek a régiek. elmúlt testvéreim. ismerősök és rokonok. idegenek és munkatársak. akik már nincsennek is. beszélek velük. nem tudom hogy éjjel van vagy nappal. este vagy reggel. ha orvos jön, azt mondják ismerem. meghallgat, beszél hozzám, néha megszúr. eszem ha etetnek, iszom ha itatnak. lenyelem, ha gyógyszereket adnak. néha átültetnek a fotelbe. nem bírom sokáig. sokat alszom. nappal inkább éjszaka kevesebbet. olyankor minden fáj. kiabálni kell. hívni a párom segítsen. mire ideér, már elmennek. ad gyógyszert, vizet. bekeni a lábam, betakar. aztán lefekszik és nekem megint kiabálnom kell mert újra fáj. minden fáj. hogy nem tudom mi történik. még meddig tart. hol és mi lesz a vége. már nem tudom ki voltam nem tudom ki leszek. bár porba sújtasz, még szeretek élni, még küzdök érte. bár a sötétbe küldesz, még hiszek benned. még. de már nem mindig tudom ki vagyok, és hogy ki vagy te, uram.

A bejegyzés trackback címe:

https://feherblog.blog.hu/api/trackback/id/tr621690568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása