fehértoll blogja

na úgy látszik megint rámjött az írhatnék, de a mai nap hozta ki belőlem teljesen a grafománt. délután temetésen voltam erzsike egykori munkatársam múlt el, néhány napja, elmentem mert ráadásul egyutcában lak(t)unk. amikor a temető felé ballagtam érdekes dolog történt, van jobboldalt a tócó nevü patak és a partjáról felemelkedett egy nagy fehér madár előszörre gólyának hittem, aztán láttam hogy teljesen fehér, tán a lábai szürkék voltak, de annyira messzire volt, hogy nem láttam tisztán. küzdött a széllel, hatalmas csapásokkal próbált szemben szállni, de még így is fenséges volt. egy pillanatra felvillant bennem, hogy tán a bözsi lelkéért jött és viszi magával vagy tán épp a lelke az. aztán eltünt a szemem elől. maga a temetés igen kurta volt, polgári és mint minden ilyen közhelyes, felszínes rutinból nyomta a nő, hamar letekerte a sablonszöveget, szerető feleség, anya, nagymama miegyéb és a végére még sikerült egy ilyet is, hogy lerójuk előtte a kegyelet virágait... tulajdonképpen az egész szöveg felesleges, akár pap, akár polgári búcsúztatás, hisz akik ismerték úgyis tudják, milyen volt a boldogult, akik meg nem ismerték közelebbről azoknak és a távozottnak meg tök mindegy mit hadovál róla egy vadidegen. na mindegy. találkoztam egykori munkatársaimmal, jól esett pár szókat váltani, aztán ment mindenki a dolgára.legyen nekik odaát jobb, mint itt... azt hiszem ez passzol ide: https://youtube.com/watch?v=jGjNDqv1yMc