fehértoll blogja

soha nem volt gondom az alvással, olyan szinten, hogy ha csak két-három órát aludtam is éjjel, nem okozott gondot a nappali tevékenységemben. nos ennek itt most igazán hasznát vettem, mert ha valaki netán azzal a célzattal feküdne be bármely kórház akármelyik osztályára, hogy jókat horpaszt éjjelente, ki kell hogy ábrándítsam. valahogy nem ilyen célzattal jöttek létre a fenti objektumok, ellenben vázolnám, mik az ottani alvási periódus kerékkötői. például a nap nem reggel hatkor kezdődik, mint normális háztartásokban, hanem négykor. mosdás, vagy mosdatás igény és tehetség szerint, hőmérők hónaljba tétetnek, infúziók beköttetnek, injekciók beadatnak, ágyneműk szükség szerint áthuzatnak, kacsák és hólyagok kiüríttetnek (ismét csak tehetség szerint) . aztán jön a műszak átadás a bágyadt éjszaka átadja magát a friss nappalnak. itt becsúszik némi punnyadásra szánt idő, ám csak annyi hogy a takarítónénik körbeseperjenek és töröljenek bennünket és legyen idő felkészülni a vizitre plusz keddenként nagyvizit, (azaz kvázi rendtétel az ágyon és környékén, mert az összes fehérruhás/köpenyes tetemes hányada végigvonul az összes kórtermen hogy értékéljen, műtétet jóváhagyjon, javasoljon, hazaengedjen etc.) aki azt hinné hogy délelőtt aztán jönnek az önfeledt alvás boldog órái, nagyfokú tévedésben leledzik, ugyanis a kiadós és ízletes reggeli után beindulnak a műtétek, vérnyomások mérése, újabb infúziók, injekciók, új áldozatok beköltözése, a szerencsés kvázi gyógyultak távozása, látogatók áradása, evés , ívás dínom-dánom, azaz mozgásban van továbbra is a gépezet. tart ez egészen estig amikor a megfáradt test végre lenyugodhat, gondolnánk és elnyeri méltó jutalmát az alvást, ahogy az rendelve vagyon. mondjuk a frissen műtöttek örülnek ha valahogy átvészelik az éjszakát és ha tudnak lopni néhány félálomban eltöltött negyedórát, amikor nem fáj minden mozdulat és tompít valamit a fájdalomcsillapításra bevett gyógyszer az már csak bónusz a kötésen. mint mindig itt is vannak kivételt erősítő szabályok, volt oly betegtársam aki a műtét utáni kábaságból alig felocsúdva végig horpasztotta a délutánt is, csak annyi szünetet iktatott közbe, hogy egyen, igyon és félig még zsibbadt lábbal kibotorkáljon a klozettre, majd visszafekvése közben ügyesen kicibálja a térdéből kivezető cső végén liffegő zsákot amiben a távozni szándékozó anyag gyülekezett, gondosan fellocsolva ágya előterét ezáltal a személyzet nem kis örömére. ám ez az intermezzo sem zavarta abban, hogy a szerelék újbóli összerakása után esmeg édesded álomba meneküljön a riasztó valóság elől, ahol mindenféle lyukakat vágnak az emberen hogy azon csöveket dugjanak be és iszonyatos horkolással végigdöngesse az éjszakát duettet zengve a mellette fekvő társunkkal, aki hortyogását némi jajjgatással is cifrázta, ezáltal adva hangot annak, hogy egy frissen beültetett csipőprotézissel sem fenékig tejföl az álom. szóval véreim, aludjatok sokat, nagyon sokat, mielőtt ilyen helyre kerültök, mert hogy itt nem fogtok az biztos. Ja és akkor szegény idős stroke-os asse-tudom-hol-vagyok-és micsinálnak-itt velem p.bácsiről még nem is meséltem. pedig.