fehértoll blogja

vége van az iskolának. nem szeretek iskolába járni. most voltam elsős. előtte óvodába jártam. az óvodát szerettem. oda ugyanakkora gyerekek jártak, mint én. vagy kisebbek. az iskolában nagyon sokan vagyunk és sok tőlem nagyobb gyerek is van. és csúfolnak. az óvodában is csúfoltak, de őket ismertem. igaz anyukám azt mondja amikor elmondom neki, hogy majd őket is megismerem. de én nem akarok velük megismerkedni, mert másképp csúfolnak, mint az oviban. ott játszottak is velem, de itt csak bántanak. ferinek hívnak, de senki nem hív így csak francinak. apukám nevezett el így. az oviban is mindenki francinak hívott. az iskolában kérte anyukám a tanítónénit, hogy ők is így hívjanak. de sokan nem így szólítanak. hanem franciskának. és ilyenkor gúnyosan nevetnek. nem értem mi bajuk velem. hiszen én nem bántottam őket. egy kicsit ducibb vagyok ugyan, mint a többi gyerek, de van tőlem sokkal kövérebb is, de őt nem merik. azt mondják, hogy a ruhám miatt. ahogy öltözöm. pedig nem is én választom ki a ruháimat, hanem anyukám. és ő felnőtt, a felnőttek pedig jobban tudják, mi kell egy gyereknek. szép tiszta és új ruhákban járok. szeretem a rózsaszín rövidnadrágomat is, mert azt jól fel tudom húzni és nem csúszik le a pocimról. meg a fehéret is, amin nagy fekete pöttyök vannak. akik csúfolnak azt mondják rá, hogy nézzétek franciskán megint tüdőnadrág van. és olyankor megint csúnyán nevetnek. anyukám azt mondja, hogy ne törődjek velük. de nem tudom, azt hogy kell. apukám csak szomorúan néz rám. egyszer hallottam, amikor beszélgettek anyukámmal. apa azt mondta, hogy igazán vehetnél valami normális ruhát a gyerekenek. anyukám meg azt, hogy ő tudja mi kell nekem. később meg sírt és közben valakiről beszélt, egy kislányról ,aki kétévesen halt meg és azt is mondta, hogy minden más lenne ha még élne. apukám meg csendesen azt mondta, hogy nem pótolhatja velem, mert én másik gyerek vagyok és fiú. ezt nem érettem. miért kellene nekem valakit pótolni. aztán már nem beszéltek csak csend volt meg anyukám szipogott egy kicsit. nem szeretem ha sír, olyankor én is sírni akarok. de nem sírtam, hanem elaludtam. egyszer meg amikor amikor a piacon voltunk én vittem anyu tárcáját, és oda akartam adni neki, elejtettem és kinyílt és egy kislány fényképét láttam benne az enyém mellett. anyukám gyorsan felkapta és összecsukta. amikor megkérdeztem, hogy ki az, olyan furcsán viselkedett és aztán már nem beszéltünk róla. nem értem, miért hordja egy idegen gyerek képét magával. az anyukák a saját gyerekeik képét szokták magukkal hordani meg mutogatni egymásnak. rólam az a kép van a tárcájában, amit az oviban csinált rólam egy bácsi. azt a képet én is szeretem. szép rajta a ruhám, fehér ingben vagyok meg fekete mellényben és egy játék telefon a kezemben. amikor még oviba jártam az óvónéni is beszélt anyukámmal a ruhámról, azt sem értettem, hiszen mindig tiszta volt és új. a tornacipőm is szép rózsaszín volt, együtt vettük anyukámmal. nekem ugyan jobban tetszett volna a sötétkék, de anyukám azt mondta, ez szebb. és ő tudja mi a jó nekem. a gyerekek nevettek, amikor látták a lábamon torna előtt, biztosan nekik is tetszett. amikor már megnőttünk meg sokáig jártunk oviba, akkor a többiek elmentek iskolába. én még maradtam egy évet, mert az óvónéni azt mondta anyukáméknak, hogy jót tenne, ha maradnék még egy évet. a fejlődésem miatt. nem értem, miért kell fejlődnöm, hiszen én vagyok a második a tornasorban. anyukámék kicsit szomorúak voltak, amikor elmondták nekem. én is, mert szerettem volna iskolába menni a többiekkel. aztán másik csoportba kerültem, akik közül alig ismertem valakit. de aztán összeismerkedtem velük. az is jobb volt mint az iskolában, mert ott sem bántottak. most sokáig szünet lesz, majd csak ősszel kell újra menni , de én akkor se akarok, mert biztosan újra kezdődik minden. anyukám ugyan azt mondja, hogy akkor már nagyobb leszek és biztosan nem lesz semmi baj. de én nem hiszem. mert a felnőttek is tévednek néha. csak azt nem értem, miért hívnak franciskának.