fehértoll blogja

Friss topikok

  • xm95: Méltó visszatérés, gratulálok! (2016.04.07. 12:42) harminchetedik, avagy melinda
  • -bobolysza-: úgy hívták Isten "Isten meghalt." /Nietzesche/ "Nietzsche meghalt." /Isten/ még jó, hogy gnoszt... (2011.10.08. 19:17) harmincnegyedik, avagy kalapács
  • Dreistein: Boldog karácsonyt málnabácsi! Szeretettel gondolok rátok! bobek+kökesz+ a törpe (2010.12.26. 20:07) harmincharmadik
  • ferkenorka: találkoztam már boldogabb "cigányokkal" is. fékevesztett ünnepi borúlátás. felér egy Amanita phall... (2009.12.13. 20:12) huszonnyolcadik avagy wish you were here
  • apszolut: Előbb-utóbb elolvasom, kicsit késve, kicsit lemaradva, kicsit irigykedve, most is. Nem mondom, ho... (2009.06.06. 20:09) huszadik avagy szeat

Linkblog

HTML

tizennegyedik avagy ab ovo

2009.01.01. 01:31 | fehértoll | Szólj hozzá!

kedves gyerekek ma megint a szegényemberről mesélek nektek, meg arról, hogy milyen érdekes is az emberi természet. tudjátok, nagyon sok jó dolog van a világon, ami az ember élvezetét szolgálja, ám ez nem azt jelenti, hogy például kötelező lenne bárkinek is korongrészegre innia magát, bár ha kötelezővé tennék tán senki nem piálna, az állam meg jól pofára esne, mert nem lenne sok-sok jövedéki adója, ami a szeszből szó szerint befolyik, az pedig nem lenne elég amit a dohányáruból kasszíroz, mert egyre csökken a dohányosok száma, és ahelyett hogy egyre többen bagóznának,inkább mondanak lefele a dohányolásról, ami abszolút nem toleráns az állammal szemben, akitől egyébként oly sok szépet és jót kapunk, majd ti is megtudjátok, nem beszélve arról, hogy még a csilla sógora sem akarja befizetni a súlyadót, mondván neki hat autója van, tőle ne is kérjék, mer az az évi tizenöt milla még a napi betevőre sem.( ugye gyerekek a ti apukátok befizeti a súlyadót, mert ha nem rátok küldöm az apehet) szóval, kedves gyerekek ez a szegényember is szerette a itókát nincs ezen mit szépíteni és tette is szorgosan hazafias kötelességét , mert nem csak az a hazafi ám, aki árpádsávot lenget fúrton fúrt, hanem. másképp is lehet szeretni ezt a kis lángoktól öleltet. (nem az árpád sáv nem olyan mint a hullámhossz) iszogatott hol barátaival, társaságban, mikor hogy alakult, ha úgy adódott akár magában is mert, nem akarta, hogy a nemzetközi ranglistán akárcsak picinykét is alább csússzunk az egy főre eső fogyasztás terén. mondjuk arra azér adott hogy mi folyik le a torkán és nem a mennyiség, hanem a minőség volt mit szem előtt tartott és nem is piált mértéktelenül, csak ha jólesett és ami jól esett neki. néha túlságosan is jól és olyankor bizony előfordult, hogy bár nem tört operaházi magánénekesi címre bizony beleénekelte minden fájdalmát a nagy fehér mikrofonba. ilyenkor ugyan felötlött benne kétely, hogy jól teszi-e amit tesz, ám kisvártatva felülkerekedett kishitűségén, mert ahogy klasszikus mondja a haza minden előtt és újult erővel szolgálta népe szent javát. (bizony kedves gyerekek, ha ti is felnőttök majd ti is ilyen műveltek lesztek, ha addig szét nem isszátok az agyatokat és higgyétek el a májzsugor sem egy virágkarneváli tüzijáték, bár az alkoholizmus is sokba kerül, ez kevésbé látványos, viszont jobban fáj) így hát ivott iszogatott ez a szegényember, amikor egyszer csak uramfia, azt mondta magában, te szegényember (mert már annnyira megszokta, hogy minden mesében így hívják, hogy saját magát is ekképp nevezte és szeretett magában beszélgetni, mert elég jó társaság volt) te már annyit ittál és annyi jót tettél ezáltal a te országoddal, ami itt hasal a pannon lankákon, hogy sokan elbújhatnának mögötted.ne legyél te ilyen önző, szállj le az anyagról és hagyd hogy más is élvezze a dicsfényt. majd csak találnak méltó utódot helyetted és lippitik-lippitik onnantól kezdve fogta magát és jól nem piált. hát láss csodát lett is kalamajka meg ribillió meg csodálkozás és értetlenség. mert attól kezdve, hogy a szegényember már nem tintázott nagyon furcsán kezdtek nézni rá az emberek és értetlenség lett osztályrésze. egyesekben felmerült hogy tán csak nem esett valami kórságba, mások meg azt hitték, hogy tán valamiféle fogadalom köti szegénykét hogy még nem is, ami ab ovo hülyeség mert a szegényember megfogadta hogy nem tesz semmiféle fogadalmat, másrészt viszont ha mégis, úgysem tartotta be volna.(igen az ovo szó nagyon hasonlít az ávóhoz de semmi közük egymáshoz gyerekek, mert az ovo az tojást jelent deákul és eleve nem vitt el senkit éjszaka és verte véresre, míg ellenben az ávó de) szóval ha szakszerűen akarnánk kifejezni magunkat akkor azt mondhatnánk, hogy a makrokörnyezete értetlenséggel párosuló kíváncsisággal fogadta a szegényember tettét, (valóban, nem tévedtek gyerekek, ez szép hosszú kifejezés szerepelhet néha a hülyének nézték szinonimájaként csak sokkal árnyaltabb) onnantól kezdve a szegényember nem is vett magához más folyadékot csak teát, ásványvizet, néhanap pedig hogy ne legyen már annyira egészséges egy kis kólát meg tonikot is elszopogatott, ami ugyan keserű viszont állítólag kinint is tartalmaz amit kínafa (Cinchona-fajok) kérgéből vonnak ki és nem is kapott azóta sem maláriát .ennek folyományaként viszont megszaporodtak a házában a pillepalackok, mert az államnak néha kihagy és eszébe se jut, hogy visszaválthatóba csomagoltassa a szénsavasakat és a menteseket, így aztán heti egy uszkve két alkalommal kisebb szafarik indultak a szelektív hulladék gyüjtőhöz hogy a többi újrahasznosíthatóval együtt megszabaduljanak a szigorúan laposrataposott csomagolóanyagtól, miszerint göngyölegtől. Ugye tudjátok mi az a szelektív hulladékgyűjtés? az amikor nem dobáljuk össze a sokféle hulladékot, hanem gondosan szétválogatjuk és úgy visszük le a hulladékgyűjtőbe, ellenkező eseteben bizony a kukásautó elviszi és a sok kedves guberáló bácsinak hosszú kemény munkájába kerül, hogy az e célra rendszeresített kis kampós célszerszámával kibogarássza a felettébb értékes vackokat és közben akár a kezét megszúrhatja, elvághatja valami, az meg kész vérmérgezés, tetanusz miegyéb és csak azért nem táppénz mert a guberálás egyenlőre még nem lett besorolva a közalkalmazotti szférába, bár aki némi hasonlatosságot vél felfedezni a kettő között az nem jár messze a valóságtól, hisz egyiknél sem adnak munkaruhát és a bérezés is közel megegyezik, bár tán a guberálók némi fölényben érezheti magukat a buksza vastagságát illetően, ráadásul adót sem fizetnek.(úgyhogy kedves gyerekek ha majd nektek is pályaválasztani kell, amikor eljön a hogyan tovább és felteszitek magatoknak a kérdést, hogy a zsírosnak semmiképp sem mondható közalkalmazotti bérezés mellett döntsetek-é avagy recycling menedzserré avanzsáljatok inkább - ez a kukázó huszonegyedik századi korrekt szinonímája - hát alaposan fontoljátok meg a választ) mindennek ellenére szegényember kezdte magát egyre jobban érezni magát a bőrében, nem volt katzenjammer és macskajaj amik a másnaposság rokonértelműje. a családi büdzsé sem szenvedte tovább a honi szeszipari vállalatok önkéntes és felettébb adakozó támogatását, az állam meg tehet egy szívességet. az hogy ennek ellenére a szegényember még sem lett sokkal vagyonosabb, amire a megtakarításból adódó összeg ugyan nem predesztinálta, legfeljebb hajlamosíthatta volna, az annak tudható be, a tudatmódosító szerektől elvett összeg minden esetben másnemű áruformába lett invesztálva, értve ezalatt a mindennapi betevőt és a ruházkodási együtthatót. ennyi kész vége, hepiend nincs,itt a vége fuss, el véle. majd még jövök. minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is ©

tizenharmadik avagy lidokain

2008.12.23. 17:11 | fehértoll | Szólj hozzá!

ez egy régi darab csak torzó volt, hát befejeztem. Ül az ember face to face a családdal, hogy Arany János szeme is könnybe lábadna, oszt egyszer csak azt érzi, hogy valami kemény került a mindennapi párizsiba. Aki parizert vacsorál, az inkább ne firtassa, hogy miket raknak bele, de hogy már csontdarab is napvilágra bukkan estebédkor, az a pofátlanság határát sikálja. Ahogy előreirányítom, majd kibányászom a számból az ominózus darabot, odatéved a nyelvem a bal felső négyeshez, rögtön érzem, hogy kivételesen nem a töltelékáruba darált kutyakaja maradvány a bűnös, hanem, bíz itten folytonossági hiány támadt, mindaddig épnek hitt rágószervemen. Riadtan a tükör elé vonulok, s még a meglehetősen rövid távolság alatt is reménykedek, hogy talán mégse, csak valami elvásta a fogam, azért az éles szél, a nyelvnek szokatlan forma a szájüregben. A nyers valóság azonban háttérbe rúg minden reményt, jókora darab hibádzik fogamról, igaz, hogy belülről, de pont akkora, pont olyan a hiány, mint az ujjaim között lapuló töredék. Akár vissza is illeszthetném. Kis esti fog-puzzle. Fájni nem fáj, lehet, hogy mégsem akkora a baj, mint első látásra. A család sajnálkozik, eközben heveny lelkiismeret furdalással vegyes számvetés, mikor is nézett bele utoljára fogorvos az arcomba. Még alig öt éve mondta, hogy erősek a fogaim, mármint azok, amik még meg voltak, és tessék máris itt a baj. Erős fogadkozás, héten nem érek rá, de jövő héten mindenképpen elmegyek a fogászatra, lehetőleg valami ismerőshöz. De ha jövő héten nem, akkor utána mindenképpen. Vagy azután. Aztán mivel valóban nem fáj, csak ha ráharapok, mindig halasztódik a vizit egy álló éven át, mindaddig, amíg nemrég furcsa alakzatot észleltem az ínyemen a rossz fogam magasságában. Ráadásul, a legkisebb nyomásra is fájt. Újfent a tükör elé vonulva és analizálva a fennálló helyzetet, rémülten láttam, hogy nem más, mint egy jókora gennyes dudor alakította át belülről az ínyemet. A látvány kétséget sem hagyott afelől, hogy kisvártatva idegen kezek fognak, nem éppen bizalomgerjesztő alakú és rendeltetésű műszerekkel matatni a fejemben, és ez a tudat, cseppet sem megnyugtató. Apró, alig érezhető kis nyomás gyomortájékon, mely a későbbiekben egyre fokozódik. Valamelyest enyhít a helyzeten az akut enkézzel való beavatkozás, mely egy svédcseppbe mártott fültisztítóval való ecsetelésben teljesedik ki. Néhány nap után lappanni kezdett a duzzanat, ám meg nem szűnt. Közben elejtettem néhány szót egy ismerősömnek és az ő kedvesének A.nak állapotomról, ki éppen fogdoktor, és akinek egy, a rágószervemre vetett felületes pillantás után sem sikerült még átmeneti időre sem a nirvána állapotába taszajtani azzal a kijelentésével, hogy egy gyökérkezeléssel, tán menthető még, az időközben enyhe szürkés színt felvett agyar. Hezitálásomat látva, ismerősöm egy napon azzal várt, hogy akkor tán látogatnánk meg kedvesét, ki néhány településsel odébb praktizál és így velem együtt kettő darab legyet csaphatna agyon egy csapásra, mivel az ő, azaz J. fogsora is restaurálásra szorult. Némi önmarcangolás után felkerekedtünk, aztán a vonatról leszállva, elsődleges célobjektumként a helyi lakosság alkoholfogyasztási szokásainak kielégítésére szakosodott egység felderítését javasoltam, némi tudatmódosító magamhoz vétele céljából, amúgy sem acélos lelkem megerősítése végett, s mivel ellenvetés nem érkezett, a szót tett követte. A kocsma funcionalitását szó nem érhette, és Fábry is bőven csemegézhetett volna benne egy dizájn center erejéig, én azonban nem vesztegettem időmet az alkalmazott vendéglátóipari berendezési szokások elemzésére, valamint annak kis létszámú ám annál aktívabb vendégeire, hanem lesóhajtottam egy falatka vodkát, majd hogy ne unatkozzon, utána gyömöszöltem egy másikat, ami határozottan jobban esett az elsőnél és isten a tanúm egyre jobban éreztem magam. Kezdtem felfedezni, az imént még jó esetben is közömbösnek tetsző arcokon bizonyos rokonszenves vonásokat, az amúgy nem túl mutatós csaposnő is kezdett vonzóbbá válni és arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal kellemesebben el tudnánk múlatni itt időnket, mint egy orvosi rendelőben. Ráadásul itt még az ember szájába se nyúlkálnak mindenféle hideg vasakkal, azzal az eltökélt szándékkal, hogy erőszakkal kiemeljenek az ember arcából egy darabot. Maradásunkra tett félszeg javaslatom, nem aratott zajos tetszést társamnál, így folytattuk utunkat, s kisvártatva megérkeztünk az itt élők egészségét karbantartó épülethez, hol is némi várakozás után bejutottunk a rendelőbe, ahol már kiélesített eszközökkel várt ránk A., ezúttal az ítéletvégrehajtó szerepében. Először magam ültem a székbe, miután kiderült, hogy beszariságomnak és halogató taktikámnak köszönhetően szóba sem jöhet már a gyökérkezelés, hanem meg kell válnom a fogtól. Erőst masszálva a fotőly karfáját vártam az injekciót, mi ínyembe lesz döfve, belekalkulálva a kötelezően velejáró fájdalmakat is. (Elhatároztam, ha az ég a földdel összeszakad, akkor sem harapom meg A. kezét.) Tátottam a szám és vártam, hogy fájjon, amikor szóltak, hogy kiszállhatok. Életemben nem szúrtak még belém soha úgy tűt, hogy ne fájt volna, pláne az ínyembe úgy tűnik most érkezett el az ideje, hogy kiérdemeljem. Kivonultunk a váróba zsibbadni, s hogy közbe se unatkozzam, meg hogy kicsit felvidítson, J. elmesélte, hogyan húzták ki a H. Laci fogát az orrán keresztül. A dolgok fényes jövőjét ilyeténképpen elém vetítve, vonultam be és ültem be a már meghitten ismerős székbe, s amennyire parafára emlékeztető szám engedte, még viccelődtem is keveset. Aztán később már nem találtam annyira mulatságosnak a dolgot. Tulajdonképpen jószerivel csak arra koncentráltam, hogy túléljem az aktust. Maga a húzás szót sem érdekelt, a fog pillanat alatt napvilágra, majd egy darab gézbe került, ám ami utána jött ahhoz képest a tekszaszi láncfűrészes gyilkos nevű horror, zsenge gyerekmese. Nem untatnám a részletekkel az olvasót, meg aztán elég hamar fellocsoltak, abból a hányingerrel vegyes félájult állapotomból, amibe az állkapcsomban egy kampósvégű szerszámmal való bányászat taszajtott. A színem, amely a helyszínen tartózkodó tanúk későbbi beszámolója szerint a meszelt fal és a halottsápadt sajátos elegye volt hamar visszatért. A sebbe tömött iszonyú ízű lórúgás mennyiségű gyógyszerrel átitatott tampon megtette a hatását, mert fájni később sem fájt, viszont oly büdös voltam, hogy még egy nap múltán is csak tisztes távolságban lehetett megmaradni a társaságomban. Ha ez a sokkhatás gyerekkoromban ér, tán anyám is csak csúzlival tudott volna etetni, a számból áradó fertelmes szag mián. H. Laci úgy fuvarolt haza, hogy végig cúgba ültünk a kocsijában, különben ájulásból bekövetkezett balesetből kifolyólag jöhettek volna minket helyszínelni rendőrék. Meglehetősen kókadtan értem haza de érdekes módon valahogy nem kívántam enni, sőt még másnap, ébredés után sem az volt a primer szándék, hogy valamilyen szilárd táplálék orális úton történő magamhoz vételével múlassam a reggeli órákat. Hanem. Bár az a A. által a fogam helyére gyömöszölt lóadagnyi gyógyszer megtette, mit tenni kellett, azaz fájdalomcsillapított derekasan, ám a gyomromból felkérezkedő szag minden addigi, a büdös szájszag definíciójáról alkotott mércém felülvizsgálatát követelte. S bár, halálmegvető bátorsággal bémentem dolgozni, s a buszon mivel beközlekedtem igyekeztem a lehető legkevesebbszer levegőt venni és emberektől lehető legtávolabb helyezkedni ami egy józsai tömegközlekedési viszonylaton meglehetősen nehézkes, lett légyen bár az ötnegyvenes hajnali járat. Az óvodában is hol munkámat egyébként végezni szokom, igyekeztem az interperszonális kapcsolatokat minimálisra redukálni, ám az éhség és a továbbra is masszív szag olyannyira aláásta amúgy sem acélos tartásomat, hogy egy adott pillanatban úgy éreztem most jött el az a pillanat, amikor nagyon nagy sebességgel meg kell közelítenem a munkahely legkisebb és egyszerűen bútorozott helyiségét, hogy minden fájdalmamat belekiáltsam a nagy fehér mikrofonba, némi szilárd anyag kíséretében. Térdet is hajtottam az adott objektumban, ám a sors kegyes volt és nem történt semmi, minek történnie kellett volna, és néhány hangos fonéma után mely csak b bötűt és két darab magánhangzókat tartalmazott, visszavonultam szerény kis öltözőmbe. Itt aztán, ahogy kell, rendesen el is kapott egy szigorú szédülés és ezzel egyidőben minden vér kiszállt a fejemből, amit igyekeztem azzal kivédeni hogy rögvest a padlóra feküdtem lábamat pedig az egyébként ülésre használt bútorra, köznapi néven székre tettem és ebben a pozícióban vártam sorsom jobbra fordulását. Így talált rám a szomszéd kazánhelyiség kezelője, aki napi látogatását ejtette meg szolgálati helyén. Hogy milyen céllal nyitott rám, tán már sohse fog kiderülni, mindenesetre láttam rajta, megvan a véleménye a közalkalmazottak munkamoráljáról, amin gyengécske magyarázatom csak rontott. Hát ennyi volt a nagy kaland, közreadtam mindenki okulására és épülésére. Ja, és azóta se voltam fogorvosnál. majd még jövök. minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is ©

tizenegyedik, avagy goelró

2008.12.14. 02:25 | fehértoll | Szólj hozzá!

elmondom most azt, amiről beszélni fogok én, vagyis hogy miért nem érdemes az embernek rendbehozatni a házában az elromlott villanykapcsolót . úgy volt a történés hogy pár éve majdnem leégett a ház körülöttünk, mer valami rövidzárlat okán kigyulladtak a falban a vezetékek. szomszédpista, aki a hamar munka ritkán jót hímezte zászlajára ennek egyenes következménye hogy öt hétbe telt mire kész lett de jó lett. örültünk is neki mint muzsikok a goelrónak. aztán a feredőszobában eccer csak bemondta az unalmast a borotválkozó lámpa meg a mennyezeti is. próbáltam villanyreszelőt toborozni javítási célzattal, ösmerősök között is akad, de valahogy nem jött össze, maradt mindig ígéret szinten, mink meg lámpanélkül. illetve az egyetlen működő konnektorba illesztett hosszabbitóról működött a mosógép, ebbe gyógyítottam egy spotlámpát, mármint a hosszabbítóba nem a mosógépbe és ha szükség kévánta a hajszárítót is eképpen üzemeltettük. hogy mindenki képben legyen vázolom hogyan is nézett ki alapállapotban a világítási szekció. tehát, mint minden normális helyen az ajtó mellett van egy kapcsoló a mennyezetinek és értelemszerüen a mosdókagyló felett a beretválkozó lámpa - bár ez nálunk nem annyira nem egyértelmű, mert példul ha valaki idegen vetődne arra és a lámpa alatt szeretne borotválódni, fésülködni, annak mélységes csalódás jutna osztályrészül és csak a falipolcon levő fogmosó poharakat látná maga előtt, ha pedig arra vállalkozna hogy a szintúgy ott található dezodorok erősen torzító üvegében hajtja végig a rituálét, valószínű, hogy az akció utáni látvány inkább egy baleseti sebészeti ügyelet képét mutatná, telihold idején, amint az a vészhelyzetből köztudott nagyobb a forgalom - mivel a tükör a jobboldali falon csüng miként gyermek anyja ajkán szótlanul, ugyanis méreténél fogva csak oda tudtuk felinstallálni. na most a helyiséget kettéosztja a mosógép, egyik oldalán a fürdőkáddal másikon fajansszal. tehát ha valaki nem akart setétbe zuhanyni, tollászkodni, trónolni, horribile dictu borotválódzni, annak át kellett küzdenie magát a nagynak még legnagyobb jóindulattal sem mondható fürdőszobán, egy testcsellel becsapni a mosógépet és felkattintani a spotot, ha éltető fényhez akart jutni, vagy ha mazochista hajlamait akarta volna kiélni, akkor összekaszabolhatta magát a beretvával sötétben, de mondjuk a legutóbbi időkig ez nem jelentett nagy problémát, mivel a családban senki nem használt borotvát, mostanság is csak magam alkalmazom, miután egy belső sugallatra, ám családom erős tiltakozásának ellenére megkurtítottam bájosnak semmiképpen nem nevezhető orcám szőrzetét és ennek folyománya hogy a testfelület rendszeres karbantartást igényel (lásd még tmk). magam nem nagyon szerettem volna hozzájavítani, mer gondoltam valami nagyobb disznóság lehet a drótokkal, mer ahogy a beretvalámpát bekattintottam a villanyóra pörgött ezerrel aztán kisvártatva lecsapta a biztosítékot. mondjuk azér egy kapcsoló, vagy lámpa felrakás nem kihívás, de a hálózat már másik sütemény és ha öngyilkosságot akarnák elkövetni valami kevésbé fájdalmas dologra voksolnák és lennének is ötleteim, de ez most nem publkus, hátha más is olvassa rajtam kívül, oszt lenyúlja az écát. aztán jó bő hete egy ismerős csak eljött és helyretette a dolgokat. hozzsanna. égett a mennyezeti és a falilámpa is vettem bele energiaspórolós izzókat, leszereltem a spotlámpát és jó lett nekünk. de még se nem lett annyira jó és azóta egy merő bosszúság az életünk, ugyanis az évekig tartó egylámpás benyúlásos módszer annyira beívódott minden sejtünkbe, hogy a célobjektumba való behatoláskor mindenki zsigerből indul a falhoz és kattintana, ám ott csak az elosztót leli, lámpa sehol és akkor kap észbe, hogy a kényszerűség szülte helyzet már lecsengett, helyét újra visszaszerezte és szó szerint régi fényében tündököl a konvencionalizmus. na ilyenkor van az, hogy a család arra kapja fel a fejét, hogy az élményfürdőszobából, heves káromkodások és sűrű anyázások hallatszanak ki, amik az éppen ott túrázótól erednek aki csak akkor döbben rá, hogy teljesen feleslegesen tette zarándoklatát útját a falig, amikor odaér, hiába a megszokás nagy úr, ám azért ha lassan is de csak visszaáll a világ és a fürdőszoba rendje és így leend ez míg ember él e földtekén vagy amíg újra be nem adja a kulcsot a kapcsoló. majd még jövök.

tizedik avagy csendes nyugalom

2008.12.08. 19:34 | fehértoll | Szólj hozzá!

vagyis több mint fél éve róttam billentyűbe a legutóbbit, szóval nem vagyok mostanában blogszátyár, bár néha elévett a közölhetnék aztán mégse de most mégis. igazából régebben alig vártam hogy írhatnák emilt blogot bejegyzést akármit manapság már nem nagyon vágyakozom annyira közzététel után. persze mindenik emberben van ekszibicionista hajlam legyen bár testi avagy lelki oszt mégse nem mutassa kifele netán nem tudja kinyilatkoztatás mikéntjét. magam klissé megcsömörlöttem internecces eléadástól , inkább vonultam vissza. nincsen iviv nincsen csetelés néhány emil váltása kik fontosak azoktól, akiknek tán magam is, fotók pakolása névetlenség megé bújtatva enmagam. néha gondolom kiválón meglennék interháló nélküle, lennék bár tanyán, csendes nyugalomba bújtatva számos kecskéket tartva, sok könyvekkel, zenéket bújva, jóféle borokat nyakalva, főzve akár. majd még jövök

kilencedik avagy érettségi

2008.05.04. 22:57 | fehértoll | Szólj hozzá!

ballagás volt szerdán másodszülöttünk holnap érik, ofő búcsúzott tőlük könnyesen, mondtam neki van tehetsége férfiak megríkatásához sajnálom pulyámat mégiscsak öt évig voltak együtt mosmeg jön nagybetüs. másnap voltunk családilag nagy ebédezésre étveremben, mindenki szíve szerént evett a la kártya, előtte harmincnyolc éves metakszát nyalintottunk anyósnál amit még após kapott anno, ő is már lassan öt éve, amúgy kellemetes löncs volt, ettünk ittünk effélék. utána négy napig pihengetés, sajnos? sok esőzések voltak meg melegek is, ma délután nyiratválkoztam fűt, utcán meg udvaron, a kert még hátra van. tennap éjjel ebek nagyon acsarogtak kifigyeltem, aztán mentem uccára kinézni (telekinézés) kettő hajlékonyt támasztotta velocipédja, néha sikerült a sztriten hosszába is menniük, oszt ma délelőt kísértetiesen ugyanaz a hejzet kifigyeltem roadra oszt ugyanazt a kettő lakatlant tolta biciglije középkorú sapkásost, meg fiatalabb sörtehajut dettó korongrészegek voltak cuzamen, csak azt nem tudom, még vagy már. reggel mentem fel tesoba vásárlani, oszt megállóban ki volt téve jelentés, hogy meghalt ibolya férje, hatvanhárom volt, legyen neki könnyű. közbe kiesett a pool a bajnokok libájábul, hülye chelsea jutott döntőbe meg mencs eszter, ma meg talmácsi harmadik lett hajnalba kínában. raktam fel pár képet flikkerre házunkról növénykékről ez meg próbál úgy kinézni mintha blog lenne most ennyi, majd még jövök

nyolcadik avagy tizenhárom

2008.04.24. 23:13 | fehértoll | Szólj hozzá!

ma negyedórát beszéltem szomszéd janival aki egyedül él kis házában megkérdezte mennyiért áruljuk házunkat aztán úgy maradtunk. főleg ő beszélt, hogy miről azt nem mindig értettem, kicsit furcsán beszél de annyit sikerült kihámoznom, hogy az albérlői meg szomszédai furt át akarják verni meg betörtek hozzá volt bérlői, mindent a szoba közepére dobáltak de a pénzet ottan hagyták fingja nincs mit a kerestek és béla szomszédja egy barom amibe igaza van teljessen és ő is ki akarja forgatni mindenéből ámde legyen szíves ahhoz korábban felkelni. jani amúgy a tejüzemben háromműszakol és a tartálykocsikat mossa, hogy kívül vagy belül azt nem t'om és feszt kerékpárral jár múlt héten boltba tanálkoztunk a bocskaiba ő is meg magam is bort vásárlottunk ő ment el hamarabb én meg észrevettem hogy otthagyta a pulton a kétliteres pillébe mentett borot én csak palackoltat vagyok hajlandó, aztán visszajött nevetve, kérdem tőle nem lengette nagyon a szél a szatyrot üresen, mondta hogy nem neki kell a lé, hanem kivitelező havernek aki konyhafelújít merthogy ő mármint jani már négy éve nem isz alkoholot igasság szerént nem néztem ki belőle sőt de jó érzés tudni. sőt nem is bagóz mer rájött hogy amit megspórol alkololikán meg füstölőn abbul kifussa rezsije oszt semmi anonim alkoholisták buli meg ijesmi mint lyózsi, akit hálistennek már lyó régen nem láttam, hanem csak spontán lemondva és tak by stephen king. az europan most megy az eleven hús almodovartul, érdekes mozikat csinál, kicsit nyomik, de mindig kikacsint belőle. most hallom, hogy egyik nőci mongya hogy egy szobába is el tudna tévedni, be fogom perelni pedrot mer én mondtam anno, hogy én bárhol tudok tévedni, egyszer még a kardoson két napig bolyongtam az erkélyen amikor hitvesem rámtalált, sőt egyszer a wécéből is alig találtam ki. ja és jani aszonta hogy nem sok a tizenhárom milla a birtokért.

hetedik avagy tejszínes kapros

2008.04.20. 17:06 | fehértoll | Szólj hozzá!

na végre jelentkezett bobek, kiderült, hogy egyharmadával szaporodott a családjuk, hálisten a kisbobek jól van meg ők is így aztán bocsátva lett a hosszú pauza. tennap kurta nagy vihar kerekedett este mennydörgött villámolt ezerrel meg mintha dézsaból, na gondoltam hónap azaz ma se tudom lenyesni a fűt a udvarba, de aztán mégis mer reggelre kelve ragyogó lett meg hétágra, de azér csak délutánra fejeztem, mert délelőtt keményen küzdöttem egy zuma klónnal, mer csupa víz volt adakinn a gyöp, így csak délfele jutottam ki először kaszával ápoltam le a ház megett aztán a jó öreg fűnyírkálóval adtam neki, aztán gereblyézés hordás lett négy óra mire. tennap amúgy főztem megest egy olyan remek csirkeragut szecsuáni szószval, hogy tíz ujjunkat is, nem nagyon szokom magam főztje magasztalni, de ez teccett na.mongyuk azér szerintem a tejszínes kapros kagylólevesem világbajnok, tán még ramsey csettinthetne. kár hogy csak ketten ettünk relőle árminnal, mer a többi húzta a száját, nem tuggyák miről maradtak, meg így legalább több jutott. kis nézegetni való képecskéim: http://www.flickr.com/photos/23086532@N04/ meg hallgatni: http://www.firstsounds.org/

hatodik avagy into the west

2008.04.16. 19:56 | fehértoll | Szólj hozzá!

na úgy látszik megint rámjött az írhatnék, de a mai nap hozta ki belőlem teljesen a grafománt. délután temetésen voltam erzsike egykori munkatársam múlt el, néhány napja, elmentem mert ráadásul egyutcában lak(t)unk. amikor a temető felé ballagtam érdekes dolog történt, van jobboldalt a tócó nevü patak és a partjáról felemelkedett egy nagy fehér madár előszörre gólyának hittem, aztán láttam hogy teljesen fehér, tán a lábai szürkék voltak, de annyira messzire volt, hogy nem láttam tisztán. küzdött a széllel, hatalmas csapásokkal próbált szemben szállni, de még így is fenséges volt. egy pillanatra felvillant bennem, hogy tán a bözsi lelkéért jött és viszi magával vagy tán épp a lelke az. aztán eltünt a szemem elől. maga a temetés igen kurta volt, polgári és mint minden ilyen közhelyes, felszínes rutinból nyomta a nő, hamar letekerte a sablonszöveget, szerető feleség, anya, nagymama miegyéb és a végére még sikerült egy ilyet is, hogy lerójuk előtte a kegyelet virágait... tulajdonképpen az egész szöveg felesleges, akár pap, akár polgári búcsúztatás, hisz akik ismerték úgyis tudják, milyen volt a boldogult, akik meg nem ismerték közelebbről azoknak és a távozottnak meg tök mindegy mit hadovál róla egy vadidegen. na mindegy. találkoztam egykori munkatársaimmal, jól esett pár szókat váltani, aztán ment mindenki a dolgára.legyen nekik odaát jobb, mint itt... azt hiszem ez passzol ide: https://youtube.com/watch?v=jGjNDqv1yMc

ötödik avagy tizenhétezer

2007.11.18. 01:57 | fehértoll | Szólj hozzá!

reggel bebutoltam a városba forró zöld tea után, hogy egyenlítsem kifele elmaradt telefonszámlát tizenhéttel maradtunk el, nem lett vóna ollan sürgős, csak kifele nem tudtunk fonálni, mert korlátozták, kurva hideg volt, de a buszon cirque du soleilt hallgattam ami javított állapotomon, aztán malompark összehajtható kartondoboz kajtatatása, de a spárba csak diznis volt duplaannyiért, a praktikerbe meg elfogyott, hazafele leszálltam a harmincötösrül, a teszkóba semmi, meg a papírboltba se, itthon, egy forró lipton, meg ármin rántottája reggeli gyanánt, internet, sógorném köszöntött, anyáék meg anyósom is, aztán finom családi ebédke, rántott csirkemell, krumplipüré, körtekompót de az oroszok nem voltak a spájzban, igaz spájzunk sincs meg söröcske, ebéd utáni lazításként összekapartam az udvarról a körtefa meg az almaleveleket hátrahordtam a kertbe a gödörbe, amit ugyan cefrének ástam, de aztán feri azt mondta hogy kell neki, mármint a cefre, de azóta mégse, bár lehet hogy mégis, úgyhogy ott a két hordó cefre, gödröt meg már teleraktam levéllel, meg szalmabálával, amit árminnak hozattam, hogy legyen mibe lődözni az íjával, de ellőtte a kötözőzsinórt a bála széjjelesett meg penészes lett, a levelekben szokott dagonyázni lizi a kis fehér puli, kicsiasszonytul kabtam veresbort meg finom sajtokat még nem kóstáltuk, este elpunyadtam tévé előtt, még álmodtam is jó nagy marhaságokat, mostanában ébredtem, sörözgetek blogot írok magamnak és elkezdtem a második ötvenet, majd még jövök null

negyedik avagy földibodza

2007.09.28. 11:44 | fehértoll | 1 komment

szombaton hajnalban volt pofám és erőm hajnali ötkor felserkenni, hogy napfelkelte fotózást hajtsak végre rajtaütésszerűen józsa határában, az erős édes liptonos ébresztő után busszal kettő megálló leszállás természetesen még véletlenül sincs akkora köd mint pénteken hajnalban, amikor csak a fák és egyebek teteje és alja látszott a közepe ködbe veszett, épp csak hogy valami kis halvány ködfoltok lapultak a tócó mentén ellenben jókora lucsok volt a harmattól, így aztán terepjárásban gyakorlatlan cipőm nem átallott elázni, sajnálatos módon az olympus márkáju fényképező apparátom egyáltalán nem respektálta hajnali kelésemet és nem igazán volt hajlandó együttműködni abban hogy kis számú ám annál lelkesebb rajongótáboromat értsd családomat megövendeztessem a pirkadati képekkel és csak néhány sikeredett még jó hogy vittem magammal a videocamot is az legalább képes hangos lett oszt visszaad valamit a szanrájz filingből aztán amikor már lassúdadan világosodott elsétáltam a pékségbe finom házijellegűért majd tettem még egy kerülőt, hogy nehogy így érjen véget a reggel oszt viszakanyarodtam a rétre, ahol bizony néhány laposabb helyen jókora dér szállott, majd felhágtam a vasúti töltésre, ami mellett földibodza kellette gyönyörű fekete bogyóit meg láttam és lefényképeltem persze a sínek közötti döglött siklót aminek egy kicsit hiányzott a feje, mi az ami csak a fejét eszi meg a rossebb tudja, aztán jött a vonat amit udvariasan elengedtem meg csináltam egy nagyon jó kis képet, tán egész reggel ez sikerült legjobban már csak hogy fényezzem egy kicsit engem, megszemléltem a két hete a talpfákon heverésző patkánykát, ami napról napra ványadtabb és ezzel egyenesen arányosan egyre büdösebb, aztán hazatérve hajnali kalandomból megetettem a tyúkokat, macskákat, kutyákat beközlekedtem a házba, a család még az igazakét aludta, dermedt kezemben még volt annyi erő, hogy sáros nadrágomat és egyéb kellékeimet magamról eltávolítva egy csöndes ám annál kellemesebb forró fűrdővel tegyek pontot a természettel való korai találkámra az eredményből pár kép itt található, http://flickr.com/photos/10274117@N05/ aki gondolja eltekinthet oda majd még jövök már ha egyáltalán olvassa más is magamon kívül de nem baj ha nem mert ígylegalább tudom hogy számíthatok magamra

harmadik avagy meggybor

2007.08.16. 21:00 | fehértoll | Szólj hozzá!

ha a legelső napom szar volt akkor a mostani hétfő egyszerűen katasztrofálisra sikeredett, nem volt elég hogy öt órakor serkentem hogy hatra beérjek ,olyan fél nyolc irányában el kezdett esni az eső, ami nagyon is jó volt mert már porzott minden, behúzódtam a vackomra heveny olvasásba törtem ki, aztán eszembe jutott imre a közhasznú aki soha nem szok bejönni, enni is kinn esz a uccán vagy udvaron, inkább kinn kucorog a kis faházban bagzik meg néz, mondok magamnak csak be kéne híni mer akkor már gazdagon esett a lé lefele, kimegyek ottan ül és mikor hívom befele aszondi hogy nem jön mer jobb neki a levegőn, merhogy fájik neki a mellye, na ennek már fele se mulatság, szólok főnökségnek, de akkor már odajött előre mer igen rosszul lett, leültették, keze lába remegett , fájt a melle, hányinger, sáapdtság, veriték meg minden ami szükséges egy infratushoz, itattuk kicsit, meg hoztam neki vizesruhát törölgette magát vele, ki is lettek invitálva mentőék, akik aztán helybenhagyták hevenyészett diagnózisunkat, mivelhogy combos kis infarktust gyűjtött be a jóember, azt azér tunni nem árt, hogy nem igazán szokunk egymás tenyeréből majszolni, elég mogorva egy alak, néha még a köszönésemet is alig fogadja, soxor kívántam mán a pokolba, de ezt azér mégse, sajnáltam mer meglehetőst ki volt purcanva, a mentősék kéccer térítették magához miután elájult, meg infúzió, zümmögő defibrillátor, ambu pumpa, csupa vészhelyzetből ösmerős kellék, aztán miután kivitatkozta magát az orvossal, csak sikerült elvinni, meg végszóra befutott a felesége is, aki délután felhítt bennünket, oszt köszönte, meg elárulta, hogy ha ez otthon történik ő már azóta özvegy imréné névre hallgat, merhogy embere nem hagyta vóna kihívni mentőéket, de akkorra már staibilizálták úgyhogy most megúszta, gratulálok na, ez volt az egyik, aztán kiderült hogy az egyik ovis fiúcskának elgázolták az apját, rajta kívül még két testvérkéje maradt árván, krisztusi korban csapta el valami állatba oltott vezető, pénzügyőrség saját halottja, mert igazoltatás közben történő tragédia szívem szorult összefelé ismertem őt is meg feleségét aranyos szerény asszonykáját, innentől kezdve özvegyét, kedden volt temetése, legyen neki könnyű a föld és akkor legyen az embernek kedve blogolni meg egyáltalán, azóta a nap kisütött meg kezdek belerázkódni munkába, tegnap bejöttek papp feriék is jót beszélgettünk, azóta meg dolgozom miként güzü, festem az udvari fajátékokat holnapra befejezem ma meg voltam a városba lefényképeztem a da vinci lovat piszok nagy sajnos a gépben éppen lemerülőfélben volt az elem így csak négyet kattintottam aztán konyec, most meg itt írom a blogot közbe meg a jó kis meggyborot nyakalom ,végre kiforrt, egész jó lett csak persze mértékkel, mert olyan mint egy ártatlan kisgyerek, kézenfogja az embert és csak azon veszi magát észre, hogy a rendőr megbírságolja csendháborításért, ez olyan jó mintha magam mondtam volna pedig wodehouse

második avagy jessy

2007.08.09. 20:36 | fehértoll | Szólj hozzá!

ma meg a permanent emlékezés jegyében telt napom bringával indítva útvonal ugyanaz a teskónál józsi sehol a hátsó kerék kicsit üt túl keményre fújta a brm (gyengébbeknek bájszikol ripör men) de megyek mint ágyúgolyóbis később már kicsit lassabban de időre beérek nem egyből munka kicsit pihegtem meg befejeztem a vörös sárkányt tényleg nehogy elfelejtsek holnapra olvasnivalót aztán locsolgatás sepregetés fülembe israel kamakavivoole zümmög meg corvus corax legalább kicsit kikapcsolja paranoiás gondolataimat aztán beötlik hogy egy hete déltájt érkeztünk a nyugatiba ottan várt pity bátyó mintha ezer éve ismernénk egymásikat aztán ki a sashegyre keresztül a városon villamossal fel a hegyre szállodába pihegés utána városjárás dunapart este meg vacsora náluk ismerkedés tündéri mária feleséggel meg jessy ebbel rigyolyás öreglány egész vacsora alatt ott kuncsorgott a lábamnál szánnám meg kevés sonkával sajttal akármivel de nem szabadott lévén epebeteg szegénke aztán fel a hegyre csodálatos éjszakai panorámával videóztunk filmeztünk szédületes volt tücsökcirip lent meg a fényben úszó lélegző sziti vissza az udvarra elkeseredésem határtalan mintha már száz éve lett volna úgy tűnik pedig csak egy hete mosmeg itt terelgetem a fűzfalevelet meg a hárstermést a poros udvaron a dögmelegben mindegy valahogy eltelik az idő kettőig besegit audióban aretha franklin is visszaközlekedek épületbe leizzadva koszosan lábam fekete pedig cipőben aztán veszem észre hogy az orra végig vagyon repedve pár centi hosszan gondolom itt ólálkodott be a por úgy döntök lesz ami lesz lezuhanyzok a nói öltözőben nekem ugyanis csak egy kézmosó jár meg wécé nincs senki ilyenkor az öltözőben azért szólok nehogy valaki szépet lásson langyos a víz de újjászüleszt aztán fel a cuccomért kicsit leengedek a hátsóból és uccú haza közben eszembe hogy be köll fizetni a számlákat tennap telefonáltak bankból mi oka vagyon hogy egy részlettel lógunk meg az is beötlik hogy főzök valamit csili kon karné mellett van döntve még nem főztem otthon elő tvpaprika újság benne receptúra felmenés postára kiköhögni negyvenezret nem is nagyon marad pénzünk pedig még csak kilencedike hiába a fészkesfővárosban sem aggyák ingyen az életet még szerencse hogy volt üdülési csekkünk az tompított legalább valamicskét kiadásunkon de még így is aztán irány a húsbolt fél kiló darált marha utána zöldséges paprika paradicsom mert a kertből kifogyott elvitte a lecsó meg a gaszpacsó amit máriától tanultunk azőta már kétszer is kutyultunk el is kopott iziben este nekiláttam ja szalonnát is vettem füstölt húsosat szalonna lepirítva hagyma belegyógyítva só bors húsika aztán a darabolt paradicsom paprika csili bab amit majdnem elfelejtettem utolsó percben szaladtam át boltba eredmény fenséges azt mondja a család merthogy én nem ettem még nem tudok rögtön fogyasztani saját főztömből eltelek az illatokkal meg az alkotás izgalmával befejezem ezt és megyek nyomok be egy adagot meg lesajtolok egy üveg sert is utána és délután még a szippantósok is voltak de nem attila meg bálint hanem két ismeretlen arc vitte el szarunk hugyunk mosogatóvízünket és mosólét azért egy hete sokkal jobb volt

első avagy siva papírzsebkendője

2007.08.08. 17:45 | fehértoll | Szólj hozzá!

na akkor elmondom millen volt a szabaccság utáni első munkanapom kerékpárral mentem országútival hasítottam a teskót hátulról kerültem nem kellett volna rám köszönt józsi rossz ómen akkor jutott eszembe hogy otthon hagytam az empicsku lejátszót újabb baljós jel az óvodában az épület előtti kertben óriási gaz szemét ami egy hónap alatt felgyűlt műanyag női szandáltul kezdve sörösdobozig a lakótelepi mocsok teljes skálája virágok kevés kivétellel kiszáradva ami nem azt a pajor rágta el kilenc éve vagyok ott de ilyet még nem láttam hogy az írisz miszerint nőszirom gumóját is elmajszolta volna hogy ne kelljen dumálni nyári élményekről meg egyáltalán beszélgetni senkivel meg ilyesmi fejest ugrottam a munkába pocsék hangulatban amit az se dobott fel hogy a gazolás közben beköszöntött az aktuál szénanátha ha nem is a parlagfűtől hanem pázsitfűfélkre is fogékony nyálkahártyámnak hála takony-nyál egybe nem egy élményfürdő ha siva lennék nem lenne gond kettővel gyomlálnék kettővel meg zsapírpepit nyomogatnék vöröslő ormányomhoz így viszont úgy zajlott a műsor hogy leguggoltam a magyar ugarhoz ja kesztyű is volt rajtam szóval leguggoltam kicibáltam egy két porcsint meg pázsitfűt aztán kiegyenesedés kesztyű le ja fehér munkáskesztyű a tenyér felőli oldalon kék gumipöttyökkel a csuklórésznél penig tozse kékkel beszegve szóval kesztyű le mert hirtelen támad az orrlé vagy orrfacsarás netán tüsszentés zsebkendő villámgyorsan elő zsebből ja jut eszembe a nadrágom is fehér még az egyetemről mentettem fehér labornadrág de már nem annyira fehér mert nyár elején festettem a fajátékokat a zudvaron és a nadrágra is jutott gazdagon a vastaglazúrból meg a pólómra is ami egy szebb napokat látott mustársárgabarna budmil amit mariann férje nőtt ki én meg ebbe dolgozok mer a köcsög önkormány még munkaruhát se bír adni ellenben lehet hogy jövőre már kirúgnak leépítési célzattal rohaggyon meg de kifújtam az orrom kétszer háromszor zsepi zöld diszperzites vödörbe kesztyű a fehér cérnakesztyű újra fel guggolás újra le gaz tépkedés maj kisvártatva noch einmal und so weiter tíz órakor reggeli fél liter hideg poltej kettő kifli ekkor vettem észre hogy könyvet se hoztam magammal hogy olvasnák evés közbe aminél semmi jobb nincs már nem úgy hanem na mindegy lenyomtam kiflitejet újra munka aszeszoir kibővitve nyesőkapával mer amit nem tudtam kicibálni a szárazra szikkadt fölből azt kikapáltam aztán jött a lombseprű amivel a kikapált cuccot összeterelgettem aztán lapát segedelmével a már említett zöld színű diszperzites vederbe gyógyítottam de lehet hogy nem is diszperzites volt hanem valami más valamilyen festékes de ugyanakkora paraméterekkel bír ami jó mert hosszanti tengelyéhez képes párhuzamosra állítva a lapátot az pont belefér és csak alig megy mellé az odaszánt anyagból amikor a vedér megtelt elvittem a kukába de közben nem mulasztottam a már jól bevált szisztéma szerint léguti rendszerem hozzáférhető részét karbantartani miután elfogadható kinézetet öltött a kert következett a locsollási fázis a konyhásoktól elkértem a locsócsövet felinstalláltam a csapra és éltető nedüvel árasztottam el a nyarat túlélt növényi populációkókadt egyedeit én mondtam hogy a fenyő alatt nem fog megmaradni se a pistike se a begónia meg hogy a páfrány sem kifejezetten a júliusi negyven fokot áhítja így aztán kárörvendőn kostatáltam hogy alig van mit spricckolni ez mán olyan déltájt volt amikor hogy még szaharabb legyen a kedvem eszembe jutott hogy két napja ezidőtájt még a dohány uccai zsinagógában aztán meg a várban tátottuk a szánkat nagy nehezen kettő óra lett átöltözés felpattanás csepel schwinn című járműre gondolván hogy czirka húsz percek múltán a párásra hűtött arany fácánnal csillapíthatom szomjamat és szomorúságomat előrenyomultam a doberdó ábécéig ahol a hátsó gumim egy illetéktelen behatolásnak köszönhetően laposra váltott pumpa elő felfúvás ám mire kiegyenesedtem már újra leeresztett így aztán kénytelen voltam apostoli lovaimat igénybe venni és a a kínai gyártmányú fekete színű tornacipellőmben tolni a bringát az egyébként jó minőségű kerékpárúton csak épp a kettő nem kompatibilis egymással mármint a cipő aminek papírvékony talpa félút környékén már erőst törte amúgy nem épp elkényeztetett talpamat nem nagyon csak épp annyira hogy ne legyen öröm egyetlen lépés sem ha aztán rájöttem ha a fűvön megyek akkor kevésbé szurkálják tüzes tűkkel járókészségemet a gépet aztán beadtam a bájszköl riper men műhelyébe a ki kilencszáz hufért vállalta alkalmatossá teszi a gépet az újbóli közlekedésre amit be is tartott és ma délután el is hoztam tőle a megfelelő ellentételezés fejében merthogy ez az egész tegnap múlt el rólam de az aranyfácán valóban párás volt mindkettő de a lábam amit egy lavoir hideg vízben áztattam miközben a barna üvegből kortyoltam az éltetőt még ma is fáj még jövök

süti beállítások módosítása