fehértoll blogja

Friss topikok

  • xm95: Méltó visszatérés, gratulálok! (2016.04.07. 12:42) harminchetedik, avagy melinda
  • -bobolysza-: úgy hívták Isten "Isten meghalt." /Nietzesche/ "Nietzsche meghalt." /Isten/ még jó, hogy gnoszt... (2011.10.08. 19:17) harmincnegyedik, avagy kalapács
  • Dreistein: Boldog karácsonyt málnabácsi! Szeretettel gondolok rátok! bobek+kökesz+ a törpe (2010.12.26. 20:07) harmincharmadik
  • ferkenorka: találkoztam már boldogabb "cigányokkal" is. fékevesztett ünnepi borúlátás. felér egy Amanita phall... (2009.12.13. 20:12) huszonnyolcadik avagy wish you were here
  • apszolut: Előbb-utóbb elolvasom, kicsit késve, kicsit lemaradva, kicsit irigykedve, most is. Nem mondom, ho... (2009.06.06. 20:09) huszadik avagy szeat

Linkblog

HTML

tizenötödik avagy tüdő

2009.01.05. 23:42 | fehértoll | Szólj hozzá!

az ember egyik alapvető tulajdonsága és igénye, hogy bizonyos időközönként valamilyen módon megtisztuljon úgy testileg, mint lelkileg. a lelki csutakolásra most nem vesztegetnék szót, vannak akik sokkal jobban értenek ehhez, inkább a testi feredőzés az, amit górcső alá vennék, annak is egyik speciális ágazatát, a csoportos meritkezést elemezném ki. az ember néha valahogy késztetést érez, hogy csobbanjon egy nagyot, de nem ám hogy az otthoni fürdőkád intim magányában, mert ugye az mindennapos, hogy megszokott környezetben, tusfürdők, illatos szappanok, fürdősók által körülvéve meghitt magányban relaxáljon, hanem. néha azonban előveszi valamilyen megmagyarázhatatlan lényétől teljesen idegen perverzió és arra ragadtatja magát, hogy minden külső erőszak és befolyás nélkül elzarándokoljon oda, ahol sok tucat hozzá hasonló indíttatású, majdnem teljesen meztelen emberrel egy lében ázzon pácolódjon, ott ahol kellő létszám és megfelelő konstelláció esetén bizony a dolgok sajnálatos és nemkívánatos módon összeérhetnek. vannak bizonyára olyanok aki direkt, ezen eléggé el nem ítélhető okok miatt látogatják a nyilvános és közösségi fürdőzés szentélyeit.természetes és alapvető emberi igény, hogy minden egészséges fürdőtársadalom vesse ki magából az ilyen kelevényt taszítsa soraiból, űzessék ki a paradicsomból és szántsák fel a helyét és vessék be sóval. eddig rendben is volna a dolog, ám mi helyzet akkor a ha fürdőbéli népességi ráta olyan magasságokba emelkedik, ami már elkerülhetetlenné teszi a külső hámréteg akaratlan, véletlenszerű és minimális de éppoly taszító találkozását. kis mellékvágányra siklás engedtessék meg a krónikásnak, akinek most eszébe jut egy másik, némileg eltérő ám mégis hasonló lehetőségeket és nem kevésbé vonzó alternatívát kínáló helyszín, nevezetesen a a tüdőszűrés, ahol szintúgy vadidegen emberek azonos nembéli és bár csak félcsupasz tagjait szemlézheti és kerülhet velük nemkívánatosba. kinek azonban a honi egészségügy ezen fellegvárában tett látogatás nem elégítené ki tökéletes mértékben az önkínzásra való hajlamait, annak bátran javasolom a fenti helyzet felturbózott vagy inkább erőteljesebb, egy kvázi magasabb verziószámú változatát, és vele együtt emlékezem tüdőszűrő buszra, mint olyanra. sajnálatos módon ez a jármű tömörítette magában mindazt ami visszataszító lehet a hazai gyógyítóipar szolgáltatásainak mindenképpen sok színű, ám cseppet sem harmonikus palettáján. hajdanán e sorok írójának abban a kétes örömben lehetett része, hogy az évenként esedékes és kötelezően előírt tüdőátvilágítási aktushoz nem volt szükséges feltétlenül beközlekedni a közeli megyeszékhelyre, hanem előzékenyen helyébe hozták a mozgóképernyőszűrő szolgáltatást. az ikarus buszból varázsolt mobil röntgen állomás, az aktuális időpontban beállt a régi közösségi ház udvarára, a roadok összeszerelték a rekvizitumokat, rácsatlakoztak a delejre és indulhatott a varázslat. valamilyen előttem teljesen érthetetlen okból kifolyólag lehetőleg tél közepére invitálták a jó előre kiküldött értesítőkön a népeket, akik aztán kötelességtudóan be is futottak és illedelmes várakozásban törtek ki a busz mellett, ami a hideg és a szél ellen illetlenül kevés védelmet nyújtott. a történelmi hűség és az igazság kedvéért említsük meg, hogy a zimankó ellenére vagy tán épp azért, nem csekély közösségformáló erőt is képviselt a szolgáltatás és ezáltal a légzőszervi panaszok prevenciója mellett akarva-akaratlan a mentálhigiénés kihívásokkal küszködőknek is enyhet nyújtott amíg az ionizáló sugárzás áldásaira várakoztak. természetesen a folklór elvárásainak megfelelve külön csoportosultak a nő és külön a hímnemű egyedek, s amíg várakoztak eleget tettek a szájhagyomány interperszonális kapcsolatok útján való terjesztésének. a célobjektumba felváltva lettek invitálva a férfi és női csoport tagjai, limitálás nem lévén egyszerre tódult be az adott nem minden jelenlevő képviselője, ami néha egészségesnek még jóindulattal sem nevezhető létszámtúltengésben nyilvánult meg, máskor viszont akár kisebb táncos mulatságot is szervezhettek volna az egyébként nem kis méretű belső vetkőzőben. a krónikás, lévén az xy kromoszómapár képviselője természetesen csak a férfiúi társaságban szerzett tapasztalatairól tud beszámolni, és ha bárki bármikor megkérdezné tőle, ugyan miféle emlékek kérezkednek elő az átvilágításra emlékezve, bizonyosan és minden kétséget kizárva a szagemlékek választ kapná. fent nevezett, naiv ember volt világéletében. naiv de nem feledékeny és mindenképpen a társas kapcsolatok kedvelője, ám soha nem hitte azt, hogy a barátkozás kezdetét az jelentené, ha egy adott zárt térben egy hozzá hasonlóan derékig lecsupaszított férfitárssal megosztja hónaljának és egyéb a vetkőzés által előtűnő testrészének masszívan penetráns szagát. az etológiából tudjuk hogy jószerivel minden állatfaj hímjei megjelölik territóriumuk határát, vizelettel, bűzmirigyekből odakent szagmintával, széklettel. az adott mobil objektumon belül azonban ugye ez az eshetőség nem állt fenn, lévén a busz a helyi egészségügyi szekció tulajdona, amit hiába jelölt volna meg bárki is, maximum szimbolikus jelentősége lehetett volna, és alighanem magára vonta volna a többi, a territoriális igényekre kevésbé fogékony egyed haragját. hogy miért nem volt feledékeny hősünk? egyrészt kora okán valamint azért, mert nem mulasztotta el az akció előtt otthoni tisztálkodását elvégezni. nem úgy mint a társaság többi néhány egyede, kik olyan mélyreható szaganyagot bocsátottak ki, hogy ehhez képest egy gyomorra mért karakteres köríves rúgás kvázi felüdülésnek hatott volna. a sors és az asszisztencia szeszélyének folytán valahogy mindig úgy alakult, hogy emberünket - aki a busz közepén tömörülő sorstársainak epicentrumától lehetőleg kissé távolabb, a szagoktól viszonylag védettebb helyre küzdötte magát - mindig az elsők között szólították, ugyan jönne már röntgengéphez és az áll felemel, kezek oldalra, lélegzet visszatart, végeztünk utasítássorozat végrehajtására késztetnék. a dolgok várhatóan gyors lefolyása felett érezett örömét, több mint annullálta az a tény, hogy ezen eseménysor elvégzéséhez át kellet küzdeni a magát a jelenésre váró embertömegen. nem azzal volt a baj, hogy erőtlen satnya teste nem bírta volna a fizikai megpróbáltatásokat. a dolog rákfenéje az volt, hogy az áttöréshez a helyszűke miatt minimális, ám mindenképpen visszataszító testi kontaktus is társult. akik a társadalom elidegenedéséről és egymással mit sem törődő emberiségről pofáznak, akik hiányolják a közvetlenséget, a rohanó stresszes életmódról, ember embertől való eltávolodásáról zsolozsmáznak, javasolnám, hogy töltsenek egy laza félórát ebben a miliőben, garantálom, hogy a buszból kitámolyogva, alapjaiban megrendült szaglóhámja valamint az illatminta vételezés okán a reggeli szalonnás rántottát mindenáron újra napvilágra küldeni szándékozó nem kevésbé megrongálódott gyomorszája fölött érzett aggodalmában első dolga lesz hogy, hogy revízionálja addigi elméletét miszerint nincs szebb egy emberi érintésnél, mivel a két uszkve több, kilencven-száz kilós, izzadó és ennek folyományaként önnön illóanyagát környezetével önzetlenül megosztó szőrös emberi mellkas és has között áttuszkolódni, minden csak nem a lámpaoltás után a kispárnába elsuttogott vágyálom. az pedig hogy ami tudást eddig felhalmozott az ember által kibocsájtható szagokról alapos és mindenre kiterjedő revízióra szorul. na és akkor itt máris visszacsatlakozhatunk rég elhagyott fő témánk vezérfonalához.azaz a nagykorú közönség által igénybe vehető fürdőintézmények szolgáltatásainak mellékzöngéjéhez. a mellékzönge annak apropóján keletkezett, hogy emberünk, minap két-három alkalommal tiszteletét tette a helyi gyógyfürdészeti létesítményében.a harmadik alkalom során december utolsó harmada lévén, amikor a szeretetünnep a sarkunkra hág meg ilyesmi, naiv módon úgy gondolta,hogy az emberiség tetemes hányada éppen szeretteivel várja a kisded eljöttét és ennek okán tán nem lesz kitéve túlnépesedési problémának a medencék tájéka. sajnos keservesen csalódnia kellett, mert bizony épp túlcsordulni látszott az emberállomány az műintézmény falain. magyarul egymásba értek az emberek, gigászi üstnek tűntek a medencék és ezt a látványt csak erősíteni látszott a masszírozó vízsugarak által keltett bugyogás, ami azt a szabad asszociációt keltette, hogy a pokol menzáján már készül a kárhozottakból az aznapi gulyás csak fűszerezés van már hátra. így aztán kapta magát és kimenekült a kinti nyitott medencébe ahol már jóval kisebb volt a népességaránya, mint a zárt területen, ám ennek is ára volt, hiszen itt a víz is hamarabb hűlt és hiába esett jól a dögönyözés meg az ázódás kisvártatva már ment is be a biztonságos langymeleg klímába. mivel nem nagyon akaródzott társ-levesbetétként funkcionálnia, így betársult a centrumban levő gőzkabinba látogatók nem is olyan kicsiny, ám annál lelkesebb társaságába, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges, a gőz oltalmazó menedékében pihenje ki a kinti megrázkódtatásokat, közte azt az éltes és felettébb túlsúlyosnak tűnő matrónát, aki minden szemérem de feltehetően nem minden hátsó szándék nélkül rebegtette felé hervadt mosolyát, ám ezzel csak a menekülés gyorsaságát sikerült növelnie, aminek végállomásán a jótékony ködfelhő takarta el az ártó szemmel verés és ki tudja még milyen borzalmak elől. ha valaki azt hiszi, hogy itt aztán véget értek megpróbáltatások az jókorát téved, mert benti helyzet sem volt jobb, ugyanis ott is olyan tömeg zsúfolódott össze hogy a dolgok összeérésének minden feltétele adott volt, súlyosbítva a sűrűn gomolygó párával lett légyen az akár borsmentával illatosított. ám mivel a menekülési útvonalat és annak végcélját önként választotta tűrte amíg tűrhette. a tűrés határon akkor lett átbillenve, amikor pár figyelmesebb páctárs kellőképpen illedelmesen ám azzal együtt határozottan felszólította a csempézett ülőkén kucorgó önmagán spontán bőrgyógyászati ambuláns kezelést végrehajtó egyént, ugyan fejezné már be a lábszáráról leszedegetett hámsejteknek a közös izzasztó helyiség padlóján való egyenletes leteregetésének felettébb nagy koncentrációt igénylő, ám annál gusztustalanabb műveletét, amihez igénybe vették a helyiség felügyeletét ellátó és annak tisztaságáért felelős, következésképpen a házirendnek bőrátültetés által történő megszegésére felettébb háklis ügyeletesét. na ez volt az pont amikor emberünk azt mondta a jóból kevés is elég és a magát élénken előtérbe toló hányingerét sikeresen leküzdve ki lépett a túlzsúfolt kamrából majd egy kiadós forróvizes csutakolás után a fürdési kellékeket rejtő nyújorkeres szatyrával együtt elhagyta a hévíz eme áldott forrását rejtő épületet. majd még jövök. minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is ©. fehértoll ev. ©

A bejegyzés trackback címe:

https://feherblog.blog.hu/api/trackback/id/tr36860465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.