fehértoll blogja

kedves gyerekek ma megint a szegényemberről mesélek nektek, meg arról, hogy milyen érdekes is az emberi természet. tudjátok, nagyon sok jó dolog van a világon, ami az ember élvezetét szolgálja, ám ez nem azt jelenti, hogy például kötelező lenne bárkinek is korongrészegre innia magát, bár ha kötelezővé tennék tán senki nem piálna, az állam meg jól pofára esne, mert nem lenne sok-sok jövedéki adója, ami a szeszből szó szerint befolyik, az pedig nem lenne elég amit a dohányáruból kasszíroz, mert egyre csökken a dohányosok száma, és ahelyett hogy egyre többen bagóznának,inkább mondanak lefele a dohányolásról, ami abszolút nem toleráns az állammal szemben, akitől egyébként oly sok szépet és jót kapunk, majd ti is megtudjátok, nem beszélve arról, hogy még a csilla sógora sem akarja befizetni a súlyadót, mondván neki hat autója van, tőle ne is kérjék, mer az az évi tizenöt milla még a napi betevőre sem.( ugye gyerekek a ti apukátok befizeti a súlyadót, mert ha nem rátok küldöm az apehet) szóval, kedves gyerekek ez a szegényember is szerette a itókát nincs ezen mit szépíteni és tette is szorgosan hazafias kötelességét , mert nem csak az a hazafi ám, aki árpádsávot lenget fúrton fúrt, hanem. másképp is lehet szeretni ezt a kis lángoktól öleltet. (nem az árpád sáv nem olyan mint a hullámhossz) iszogatott hol barátaival, társaságban, mikor hogy alakult, ha úgy adódott akár magában is mert, nem akarta, hogy a nemzetközi ranglistán akárcsak picinykét is alább csússzunk az egy főre eső fogyasztás terén. mondjuk arra azér adott hogy mi folyik le a torkán és nem a mennyiség, hanem a minőség volt mit szem előtt tartott és nem is piált mértéktelenül, csak ha jólesett és ami jól esett neki. néha túlságosan is jól és olyankor bizony előfordult, hogy bár nem tört operaházi magánénekesi címre bizony beleénekelte minden fájdalmát a nagy fehér mikrofonba. ilyenkor ugyan felötlött benne kétely, hogy jól teszi-e amit tesz, ám kisvártatva felülkerekedett kishitűségén, mert ahogy klasszikus mondja a haza minden előtt és újult erővel szolgálta népe szent javát. (bizony kedves gyerekek, ha ti is felnőttök majd ti is ilyen műveltek lesztek, ha addig szét nem isszátok az agyatokat és higgyétek el a májzsugor sem egy virágkarneváli tüzijáték, bár az alkoholizmus is sokba kerül, ez kevésbé látványos, viszont jobban fáj) így hát ivott iszogatott ez a szegényember, amikor egyszer csak uramfia, azt mondta magában, te szegényember (mert már annnyira megszokta, hogy minden mesében így hívják, hogy saját magát is ekképp nevezte és szeretett magában beszélgetni, mert elég jó társaság volt) te már annyit ittál és annyi jót tettél ezáltal a te országoddal, ami itt hasal a pannon lankákon, hogy sokan elbújhatnának mögötted.ne legyél te ilyen önző, szállj le az anyagról és hagyd hogy más is élvezze a dicsfényt. majd csak találnak méltó utódot helyetted és lippitik-lippitik onnantól kezdve fogta magát és jól nem piált. hát láss csodát lett is kalamajka meg ribillió meg csodálkozás és értetlenség. mert attól kezdve, hogy a szegényember már nem tintázott nagyon furcsán kezdtek nézni rá az emberek és értetlenség lett osztályrésze. egyesekben felmerült hogy tán csak nem esett valami kórságba, mások meg azt hitték, hogy tán valamiféle fogadalom köti szegénykét hogy még nem is, ami ab ovo hülyeség mert a szegényember megfogadta hogy nem tesz semmiféle fogadalmat, másrészt viszont ha mégis, úgysem tartotta be volna.(igen az ovo szó nagyon hasonlít az ávóhoz de semmi közük egymáshoz gyerekek, mert az ovo az tojást jelent deákul és eleve nem vitt el senkit éjszaka és verte véresre, míg ellenben az ávó de) szóval ha szakszerűen akarnánk kifejezni magunkat akkor azt mondhatnánk, hogy a makrokörnyezete értetlenséggel párosuló kíváncsisággal fogadta a szegényember tettét, (valóban, nem tévedtek gyerekek, ez szép hosszú kifejezés szerepelhet néha a hülyének nézték szinonimájaként csak sokkal árnyaltabb) onnantól kezdve a szegényember nem is vett magához más folyadékot csak teát, ásványvizet, néhanap pedig hogy ne legyen már annyira egészséges egy kis kólát meg tonikot is elszopogatott, ami ugyan keserű viszont állítólag kinint is tartalmaz amit kínafa (Cinchona-fajok) kérgéből vonnak ki és nem is kapott azóta sem maláriát .ennek folyományaként viszont megszaporodtak a házában a pillepalackok, mert az államnak néha kihagy és eszébe se jut, hogy visszaválthatóba csomagoltassa a szénsavasakat és a menteseket, így aztán heti egy uszkve két alkalommal kisebb szafarik indultak a szelektív hulladék gyüjtőhöz hogy a többi újrahasznosíthatóval együtt megszabaduljanak a szigorúan laposrataposott csomagolóanyagtól, miszerint göngyölegtől. Ugye tudjátok mi az a szelektív hulladékgyűjtés? az amikor nem dobáljuk össze a sokféle hulladékot, hanem gondosan szétválogatjuk és úgy visszük le a hulladékgyűjtőbe, ellenkező eseteben bizony a kukásautó elviszi és a sok kedves guberáló bácsinak hosszú kemény munkájába kerül, hogy az e célra rendszeresített kis kampós célszerszámával kibogarássza a felettébb értékes vackokat és közben akár a kezét megszúrhatja, elvághatja valami, az meg kész vérmérgezés, tetanusz miegyéb és csak azért nem táppénz mert a guberálás egyenlőre még nem lett besorolva a közalkalmazotti szférába, bár aki némi hasonlatosságot vél felfedezni a kettő között az nem jár messze a valóságtól, hisz egyiknél sem adnak munkaruhát és a bérezés is közel megegyezik, bár tán a guberálók némi fölényben érezheti magukat a buksza vastagságát illetően, ráadásul adót sem fizetnek.(úgyhogy kedves gyerekek ha majd nektek is pályaválasztani kell, amikor eljön a hogyan tovább és felteszitek magatoknak a kérdést, hogy a zsírosnak semmiképp sem mondható közalkalmazotti bérezés mellett döntsetek-é avagy recycling menedzserré avanzsáljatok inkább - ez a kukázó huszonegyedik századi korrekt szinonímája - hát alaposan fontoljátok meg a választ) mindennek ellenére szegényember kezdte magát egyre jobban érezni magát a bőrében, nem volt katzenjammer és macskajaj amik a másnaposság rokonértelműje. a családi büdzsé sem szenvedte tovább a honi szeszipari vállalatok önkéntes és felettébb adakozó támogatását, az állam meg tehet egy szívességet. az hogy ennek ellenére a szegényember még sem lett sokkal vagyonosabb, amire a megtakarításból adódó összeg ugyan nem predesztinálta, legfeljebb hajlamosíthatta volna, az annak tudható be, a tudatmódosító szerektől elvett összeg minden esetben másnemű áruformába lett invesztálva, értve ezalatt a mindennapi betevőt és a ruházkodási együtthatót. ennyi kész vége, hepiend nincs,itt a vége fuss, el véle. majd még jövök. minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is ©