fehértoll blogja

na akkor elmondom millen volt a szabaccság utáni első munkanapom kerékpárral mentem országútival hasítottam a teskót hátulról kerültem nem kellett volna rám köszönt józsi rossz ómen akkor jutott eszembe hogy otthon hagytam az empicsku lejátszót újabb baljós jel az óvodában az épület előtti kertben óriási gaz szemét ami egy hónap alatt felgyűlt műanyag női szandáltul kezdve sörösdobozig a lakótelepi mocsok teljes skálája virágok kevés kivétellel kiszáradva ami nem azt a pajor rágta el kilenc éve vagyok ott de ilyet még nem láttam hogy az írisz miszerint nőszirom gumóját is elmajszolta volna hogy ne kelljen dumálni nyári élményekről meg egyáltalán beszélgetni senkivel meg ilyesmi fejest ugrottam a munkába pocsék hangulatban amit az se dobott fel hogy a gazolás közben beköszöntött az aktuál szénanátha ha nem is a parlagfűtől hanem pázsitfűfélkre is fogékony nyálkahártyámnak hála takony-nyál egybe nem egy élményfürdő ha siva lennék nem lenne gond kettővel gyomlálnék kettővel meg zsapírpepit nyomogatnék vöröslő ormányomhoz így viszont úgy zajlott a műsor hogy leguggoltam a magyar ugarhoz ja kesztyű is volt rajtam szóval leguggoltam kicibáltam egy két porcsint meg pázsitfűt aztán kiegyenesedés kesztyű le ja fehér munkáskesztyű a tenyér felőli oldalon kék gumipöttyökkel a csuklórésznél penig tozse kékkel beszegve szóval kesztyű le mert hirtelen támad az orrlé vagy orrfacsarás netán tüsszentés zsebkendő villámgyorsan elő zsebből ja jut eszembe a nadrágom is fehér még az egyetemről mentettem fehér labornadrág de már nem annyira fehér mert nyár elején festettem a fajátékokat a zudvaron és a nadrágra is jutott gazdagon a vastaglazúrból meg a pólómra is ami egy szebb napokat látott mustársárgabarna budmil amit mariann férje nőtt ki én meg ebbe dolgozok mer a köcsög önkormány még munkaruhát se bír adni ellenben lehet hogy jövőre már kirúgnak leépítési célzattal rohaggyon meg de kifújtam az orrom kétszer háromszor zsepi zöld diszperzites vödörbe kesztyű a fehér cérnakesztyű újra fel guggolás újra le gaz tépkedés maj kisvártatva noch einmal und so weiter tíz órakor reggeli fél liter hideg poltej kettő kifli ekkor vettem észre hogy könyvet se hoztam magammal hogy olvasnák evés közbe aminél semmi jobb nincs már nem úgy hanem na mindegy lenyomtam kiflitejet újra munka aszeszoir kibővitve nyesőkapával mer amit nem tudtam kicibálni a szárazra szikkadt fölből azt kikapáltam aztán jött a lombseprű amivel a kikapált cuccot összeterelgettem aztán lapát segedelmével a már említett zöld színű diszperzites vederbe gyógyítottam de lehet hogy nem is diszperzites volt hanem valami más valamilyen festékes de ugyanakkora paraméterekkel bír ami jó mert hosszanti tengelyéhez képes párhuzamosra állítva a lapátot az pont belefér és csak alig megy mellé az odaszánt anyagból amikor a vedér megtelt elvittem a kukába de közben nem mulasztottam a már jól bevált szisztéma szerint léguti rendszerem hozzáférhető részét karbantartani miután elfogadható kinézetet öltött a kert következett a locsollási fázis a konyhásoktól elkértem a locsócsövet felinstalláltam a csapra és éltető nedüvel árasztottam el a nyarat túlélt növényi populációkókadt egyedeit én mondtam hogy a fenyő alatt nem fog megmaradni se a pistike se a begónia meg hogy a páfrány sem kifejezetten a júliusi negyven fokot áhítja így aztán kárörvendőn kostatáltam hogy alig van mit spricckolni ez mán olyan déltájt volt amikor hogy még szaharabb legyen a kedvem eszembe jutott hogy két napja ezidőtájt még a dohány uccai zsinagógában aztán meg a várban tátottuk a szánkat nagy nehezen kettő óra lett átöltözés felpattanás csepel schwinn című járműre gondolván hogy czirka húsz percek múltán a párásra hűtött arany fácánnal csillapíthatom szomjamat és szomorúságomat előrenyomultam a doberdó ábécéig ahol a hátsó gumim egy illetéktelen behatolásnak köszönhetően laposra váltott pumpa elő felfúvás ám mire kiegyenesedtem már újra leeresztett így aztán kénytelen voltam apostoli lovaimat igénybe venni és a a kínai gyártmányú fekete színű tornacipellőmben tolni a bringát az egyébként jó minőségű kerékpárúton csak épp a kettő nem kompatibilis egymással mármint a cipő aminek papírvékony talpa félút környékén már erőst törte amúgy nem épp elkényeztetett talpamat nem nagyon csak épp annyira hogy ne legyen öröm egyetlen lépés sem ha aztán rájöttem ha a fűvön megyek akkor kevésbé szurkálják tüzes tűkkel járókészségemet a gépet aztán beadtam a bájszköl riper men műhelyébe a ki kilencszáz hufért vállalta alkalmatossá teszi a gépet az újbóli közlekedésre amit be is tartott és ma délután el is hoztam tőle a megfelelő ellentételezés fejében merthogy ez az egész tegnap múlt el rólam de az aranyfácán valóban párás volt mindkettő de a lábam amit egy lavoir hideg vízben áztattam miközben a barna üvegből kortyoltam az éltetőt még ma is fáj még jövök