fehértoll blogja

úgy adódott, hogy némi hallásbéli zavar (milyen a hallása? római katolikus!) miatt meg kellett látogatnom a helyi egészségmegelőzési központot. voltak már emlékeim  a füldugulással kapcsolatban, úgyhogy nem túl nagy lelkesedéssel bár, de bejelentkeztem előző nap, ahogy illik. időpont kérés miegyéb és délután négykor meg is jelentem a tetthelyen. gondoltam megúszom egy laza kis langyosvizes fülmosással, ahogy az lenni szokott. na onnantól kezdve, ahogy beléptem a rendelőbe borult mindent teória amit előzőleg felállítottam. addig stimmelt a történet, hogy a vizsgálószékbe ültetett a meglehetősen agyonhajszoltnak tűnő doktornő és megkérdezte mi a problémám? mondom - be van dugulva a jobb fülem..erre előveszi a kis aszesszoárjait és odaáll a bal fülemmel elvágólag. szegénykém,  nagyon fáradt azért nem hall jól, úgyhogy mondom hogy a jobb oldalamon levő az, ami nem működik rendeltetésszerűen. de ő megvizsgálja mindkettőt! ok, gondoltam, rajtam ne múljon, lehet hogy nincs túl sok munkája, vagy nem nagyon látott még két ilyen fület (aki ismer, tudja mire gondolok, de neki sem áll jogában röhögni, nem tehetek róla, na!) és annyira odavan érte. bele is figyelt hát mindkettőbe a kis tükrös izéjével a fején. a dolog akkor kezdett ellenszenvessé válni, amikor elővett egy fém lapocot, miszerint spatulát...na mondom magamban, baszki, az nem lesz jó, ha ezt akarja a fülembe nyomni, mert való igaz elég nagy a bemeneti nyílás, de ennyire azért mégsem...hogy tátsam ki a számat...mi a rossebnek, nem rekedt vagyok, hanem süket, de legyen meg az öröme jelszóval, kitátottam a pofám, ha már...gyönyörködhet a még megmaradt fogaimban, a nyelvemben és akkor kezdtem el áldani az eszem hogy valami isteni sugallattól vezérelve, meg hogy a tea savanyú utóízét kitakarítsam a számból. benyúlt  a spatulával, és kezdtem érteni, hogy a gyerekeim miért utáltak az egyébként áldott kezű doktor bácsijukhoz járni torokfájással. mire eljutottam erre a tudatállapotra,...na az volt az a pillanat, amikor először akartam lehányni a dokinőt,de az utolsó pillanatban, mielőtt még az ebédre elfogyasztott olasz felvágottas szendvicsem ismét napvilágra került volna, gondolom a sokéves rutinnak köszönhetően épp időben kivette a lapocot  a számból. biztos, ami biztos azért gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mégse hányjam szembe a közgyógyászat papnőjét. elnézést is exkuzáltam rögvest, hogy lássa nálam a jó szándék nem hiánycikk még ilyen kritikus helyzetben sem. semmit nem szólt, visszalépett a mindenféle ellenszenves kis műszert tartalmazó asztalkához és valami nagyon furcsa szerkezetet vett a kezébe. olyasfélét ami erősen emlékeztetett egyfajta nőgyógyászati eszközhöz, ha jól tudom kacsának vagy minek hívják, ott a bemeneti nyílásba szokják helyezni az erre hivatottak hogy betekintést nyerjenek ...oda, csak ez jóval kisebb volt. na bammeg, ha ezt most nekem akarja betenni, az nagyon érdekes lesz merthogy nekem csak egy  hely van, az is egy szobával odébb és futó gondolatként átvillant rajtam, hogy nem kellett volna-é egy gyors zuhanyt is vennem az intim tájékok tisztítására, de akkor már mindegy volt. azért reménykedtem, hogy nem azt a részt akarja vizslatni, ahová soha nem süt a nap, mert az hogy fejemben minden mindennel kapcsolatban van az oké, de hogy miféle összeköttetés van a fülem és a lenti égtájak között valahogy nem akart összeállni, de ezt betudtam hiányos anatómiai ismereteimnek. aztán persze kiderült, hogy aggodalmaim alaptalanok voltak, de az sem volt jobb ami következett, mert nemes egyszerűséggel belenyomta az orrlyukamba és lazán szétfeszítette a cimpám. valami ilyesmit érezhettek a fickók akiknek bud spencer nyúlt bele az orrlyukába valamelyik  filmjében, szerencsére nem tartott sokáig - mármint nem a film, és már épp a hőn áhított fülmosásra vártam amikor láttam, hogy a kis asztalkán meggyújt egy bunzenégőt . első reakcióm az volt hogy fázik de ezt gyorsan elvetettem lévén a rendelő meglehetősen jól fűtött. aztán azt hogy teát akarna főzni, csak épp elromlott a vízforraló, de amikor láttam, hogy egy kicsiny hosszúnyeles tükröt melenget rajta már éreztem hogy jóhiszeműségem megint tévútra vezetett. abba bele sem akartam gondolni, hogy hová akarja azt tenni, rajtam vagy belém, de kisvártatva kiderült, hogy megint a számra pályázik és hogy nyújtsam ki a nyelvem. ha most azt mondom hogy ez a felszólítás örömkönnyeket csal a szemembe, úgysem hiszi el senki, ráadásul nem is lenne igaz. lenyomta a a hangképzés fontos, ám jelen pillanatban e funkcióját ellátni nem képes szervemet és benyúlt valahová, hogy miért és mit csinált odabenn az a örökre szájüregem és az ő titka marad. és ekkor deja vu érzésem támadt, mert ismét erős késztetést éreztem, hogy mégiscsak megosszam a jelenlevőkkel szerény ebédem tartalmát. valamit nagyon tudhat a dokinő,mert ismét abban az utolsó utáni pillanatban vette ki cuccát az arcomból, amikor bizonyos dolgok napvilágra kerülését már semmiképp sem tudtam volna megakadályozni. azért immár rutinból megest szám elé kaptam a kezem, nehogy már, de aztán mégsem. így aztán hepienddel zárult a kis mitingünk, azt már el sem mesélem hogy egy tymp vizsgálatot is megejtettek a füleimmel, amikor sem beszélni sem nyelni nem volt szabad, és azt sem, hogy egy hallásvizsgálat örömeit is élvezhetem mához egy hét múlva, mert az biztos hogy akármilyen fáradt és elgyötört volt a doktornéni ugyanakkor lelkiismeretes is és nem akart semmilyen élvezettől megfosztani amit fedez a biztosításom, felvonultatta a fülorrgégészet minden szépségét. két ásítás közben még felírt valami bogyót meg spréhet, hogy fogyasztanám mindkettőt és számolnék be majd tapasztalataimról, közben lehet azon járt az esze, hogy miért is nem ment ő is inkább katarba dolgozni, bár ott a női orvosok lehet hogy nem annyira kelendőek. végül némi elégedettséggel a szívemben vette búcsút tőle és hasonlóképp lelkes asszisztensnőjétől búcsút, mert még vért sem vettek, bár lehet hogy azt a hallásvizsgálatra tartogatják, amit csak előfutára lesz egy meglepő rektális vizsgálatnak.... de ne legyek már ennyire telhetetlen!